Szükség van egy barátra, ki melletted áll a bajban, s akivel megosztod a jó pillanatokat, a boldogságot.

   Az igazi barát nem beszél ki a hátad mögött, a szemedbe mondja, ha valami nem jó. Ha valaki piszkál, ő megvéd téged.

Együtt nevettek a vicceken – sőt még azon is, ami nem vicces, de ti azt állítjátok, hogy értitek azt, amit más nem –, együtt vagytok boldogok. Ő vigasztal, ha szomorú vagy, s felvidít azzal, hogy mond/tesz valami olyat, ami megnevettet. Mikor nálad alszik, nem szól/piszkál, ha kócos hajad, vagy ha a kedvenc plüssállatoddal alszol. Átbeszélitek az egész éjszakát, és nem mondja el senkinek, ha valami bizalmasat mondasz el neki. Nehéz megtartani minden titkot, főleg, ha lány vagy, de ő megteszi – és te is. Ő mindent tud rólad (mégis szeret) és te is mindent tudsz róla.

   A hamis barát nem tudja rólad az igazán nagy titkokat, sőt még a kicsiket is „véletlenül” kikotyogja. Nem mondja egyenesen a szemedbe, ha valami nem tetszik neki, hanem gerinctelenül sugdos a hátad mögött, kibeszél másokkal, akik kinevetnek téged, mert tudják az egyik titkodat. Te pedig nem érted, mi ennyire vicces. (Idővel rájössz). A hamis barátod nem a haverod, aki csak néhány dolgot tud. Ő az az ember, akire azt mondod, bár meg se ismerted volna. Odamegy hozzád, puncsol egy kicsit aztán a hallottakat elmondja valaki másnak. De nem kell aggódni… Az ilyen emberek, csak azért beszélnek ki a hátad mögött, mert nem ismernek… A kutyák is ugatják az ismeretleneket.

   Néha úgy érzem – és szerintem nem vagyok egyedül -, hogy legjobban az állatok értenek meg minket. Ismernek minket. Úgy érezzük, csak ők értenek meg minket. Belenézel a hatalmas meleg szemükbe, és szinte tudod mindent, tud rólad. Ő sohasem hagyna ott. És mindig meghallgat.

   Mindenkinek van egy barátja, ki mellette áll és rátéríti a jó útra. De itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy hallgatunk-e rá.